KKK - tegnap és ma
A Ku Klux Klant az amerikai polgárháború után
hozták létre a legyõzött Délen azok, akik nem akartak beletörõdni a vereségbe, a néger rabszolgák felszabadításába és akik - az igazság kedvéért ezt is tegyük hozzá - megelégelték azt a sok
megaláztatást,
amit az északiaktól el kellett szenvedniük. A bosszújuk azonban nem az utóbbiakon,
a washingtoni politikusokon csattant, hanem a négereken, a katolikusokon, a
zsidókon, mindazokon, akik nem illettek bele az ízlésük szerint való, tehát
a fehér, protestáns felsõbbrendűség elvén nyugvó Amerikába.
Sokezer ártatlan embert félemlítettek, korbácsoltak és öltek meg bõrszínük,
hitük, meggyõzõdésük miatt.
A Klant azóta jó néhányszor
betiltották, majd ismét engedélyezték. Ma meglehetõsen marginális szervezet: még az úgynevezett "mély Délen" - Alabamában, Mississippiben, Louisianában - sincs túl sok tagja. Más kérdés, hogy mennyi a csöndes szimpatizánsuk, nem utolsósorban például a déli államok rendõrei között. Magának a szervezetnek a működését a törvény nem tiltja, de a keresztégetés, mint félelemkeltõ módszer tilos, és ha a klanosok itt-ott tettleg is megpróbálnak fellépni az afro-amerikaiak ellen (a legutóbbi idõben már elég ritkán), az köztörvényes bűncselekménynek számít. Mindamellett a fekete lakosság máig is retteg a KKK-tól, ahogyan
rövidítve, eufemisztikusan nevezik, hogy még a nevét se kelljen kimondani.
A titkos szervezet
(pontosabban: szervezetek, mert a déli államokban néhány, egymástól független Ku Klux Klan is működik) nevüket a görög "kuklosz" szóból származtatják. Jelentése: kör, kerék. "E név tartalmazza a fehér (másként: árja) faj némely egyedülálló jellemzõit". Ezt az értesülést a "Mit akar a Ku Klux Klan?" címet viselõ brosúrából merítettem, amelyet a lehetõ legilletékesebb személytõl kaptam okulásul. A
szóbanforgó urat Bill Wilkinsonnak hívják, és találkozásunk
idején (vagy két évtizeddel ezelõtt, amikor az Egyesült Államokban
dolgoztam, mint tudósító) õ viselte a Ku Klux Klan Lovagjai Láthatatlan
Birodalmának Birodalmi Varázslója címet. A
birodalom oly láthatatlan (vagy ha úgy tetszik: konspirált) volt, hogy
Wilkinson úr pontos címét máig sem tudom (csak postafiók-számot adott
meg), és találkozónk színhelyéül egy álmos louisianai városka, Denham
Springs egyik kocsmáját választotta.
Az interjúban, amit
hangszalagra rögzítettem, a többi között kijelentette: "Nemzet vagyunk
a nemzeten belül. Tagjaink a faji elkülönülés és a fajtisztaság eszméit
vallják... Eszméink a Bibilián alapulnak, ennélfogva hisszük, hogy Isten úgy
rendelte: a fajok éljenek külön-külön." Arra
a kérdésemre, hogy mekkora a befolyásuk az Egyesült Államokban, azt
felelte, hogy 1980-ban még az országos választási kampány kimenetelére is
hatással voltak (ahol is Reagant támogatták Carterrel szemben). Kiállnak
azoknak a helyi bíráknak és seriffeknek a 
megválasztása ellen, akik támogatják
a színes bõrűek - szavai szerint - jogtalan követeléseit. Wilkinson
elárulta, hogy a Klan legtöbb tagjának van fegyvere, nem ritkán géppisztoly
is. Az utóbbit - állítása szerint - önvédelem céljából tartják.
Itt
el kell mondanom, hogy 1982. november 27-én
Washingtonban ott voltam a Klan felvonulásán. Mindössze harmincöten voltak
(ennyien jöttek Délrõl, egy autóbuszon), de ott nem saját géppisztolyaik,
hanem a rendõrök védték õket. Méghozzá szégyenszemre csaknem
kivétel nélkül néger rendõrök, mivel az Egyesült Államok fõvárosában,
ahol a lakosság mintegy 
háromnegyede afro-amerikai, a zsaruk túlnyomó többsége
is közülük verbuválódik. Egyszóval többszáz,
ha ugyan nem többezer fekete rendõr védte (nem tudom, milyen szájízzel,
de fegyelmezetten) a négerfaló rasszistákat a helyi feketék haragjától.
Megjegyzem: a leplet és 
a csuklyát a felvonulók nem merték felvenni, talán
mert akkor semmiféle védelem sem segített volna rajtuk. Annyi azonban
bizonyos, hogy miután a Klan elõzetesen engedélyt kért és kapott a tüntetés
megrendezésére, a rendõri védelem kijárt nekik.
Visszatérve a Birodalmi Varázslóra (aki korábban hivatásos haditengerész altiszt volt: rejtjelezõként szolgált egy atomtengeralattjárón), Wilkinson úr kétségtelenül kedvelte a nyilvánosságot, hogy azt ne mondjam: feltűnési viszketegségben szenvedett. Egyebek között felajánlotta, hogy szívesen eljön Budapestre és interjút ad a Magyar Televíziónak, ha fizetik a szálloda- és az útiköltségét. Mondom, ez húsz esztendõvel ezelõtt történt. El sem merem képzelni, mit válaszoltak volna idehaza a párt agitációs és propagandaosztályán, ha továbbítom az antikommunizmus bajnokának, a fehér felsõbbrendűség élenjáró hirdetõjének ezt az ajánlatát...
Köszönjük szépen, megvagyunk
- válaszolja a férfihang a telefonban arra a kérdésemre, hogy miért hallani
ma kevesebbet az 
általa képviselt szervezetről, a Klu Klux Klanról,
mint évekkel ezelőtt. A telefonszámot,
amit hívok, bárki otthonról, Magyarországról is felhívhatja. Az Amerikai
Lovagok, ahogy egyébiránt hívják magukat a klánosok, természetesen komoly
honlappal bírnak, s arról 
minden elérhetőségi adat leolvasható. Hacsak
nincs az internetünkbe gát építve. Mert itt Amerikában a Ku Klux Klan
honlapját fellapozni csak - ahogy olvasom a belépéskor - szülői engedéllyel
szabad. Akárcsak a pornó, szex honlapokat. Kötelező felhívni a figyelmet,
hogy amit olvasunk, nézünk, ha rászánjuk magunkat egyáltalán, felnőtteknek
sem igazán való...
Felnőtt vagyok,
behatolok hát az www.americanknights.net
honlapra és végigolvasok rajta mindent, s mivel megtudom, hogy Indiana államban
elérhetem őket telefonon is, tárcsázok. Felvételt nem tudok készíteni,
mert interjút nem adnak. Azon túlmenően ugyanis, hogy jól vannak, telefonon
semmilyen felvilágosítást sem kapok. Helyette visszatessékelnek a világhálóra,
hiába mondom, 
hogy
abból például nem lehet megtudni a
tagok számát... A férfi
udvariasan elköszön és arra bíztat, ha megfelelek a feltételeknek, akkor
kitölthetem a jelentkezési lapot. Nos (e lapot otthonról is bárki elolvashatja és
így tanusíthatja) a Magyar Rádió washingtoni tudósítója nem szükségszerűen
felel meg a felvételi kondícióknak. Az ugyanis azzal kezdődik, hogy taggá
csak Amerikában született emberfia válhat. Innentől kezdve számomra értékelhetetlen,
hogy megfelelek-e vagy sem az olyan feltételeknek, hogy csak fehér, csak
keresztény ember jelentkezhet, és el kell fogadnia a tizenegynéhány pontban
összefoglalt eszmei alapot. Ez arról szól - lényegében - hogy a fehér
ember felsőbbrendűségét kell képviselni, harcolni kell a vegyes házasságok
ellen, azért, hogy halállal bűnhödjenek a kábítószercsempészek és
kereskedők, le kell zárni Amerika határait a külföldi bevándorlók, munkavállalók
előtt, legalábbis addig, amig akár egyetlen fehér, keresztény amerikai is
munka
nélkül van. Továbbá: halállal kell büntetni az abortuszt végrehajtó
orvosokat. Egyébként pedig: "Amerika és a család
szentsége" - mindenekelőtt. Figyelemre
méltó a pontok között az a gondolat, hogy nem szabad egyetlen szervezetet
sem hátrányosan megkülönböztetni, mert
ez a világ legtökéletesebb alkotmányának, az amerikainak a szellemével éles
ellentétben áll.
Másszóval
a Ku Klux Klan alapértékei között egyidejűleg
szerepelnek
faji- és a demokráciát erősítő kitételek. Ez utóbbiak nyilván
azzal kapcsolatosak, hogy Amerikában a gyakorlatban egy sor szervezet és újság
szabadságát így vagy úgy korlátozzák. Például a Ku Klux Klan-ét és a
fasiszta sajtóét. A Ku Klux Klan 1999-ben rendezett New York-i megmozdulását
is először be akarták tiltani, de végülis a szervezettel nyilván nem
rokonszenvező liberális, köztük zsidó szervezetek véleménye győzött,
tudniillik az Alktotmány első bekezdédésének - a szólásszabadságról szólónak
- a semmibevétele lenne egy ilyen felvonulás betiltása. Más kérdés, hogy e
szervezetek is aktívan résztvettek
a sokkal nagyobb ellentüntetés szevezésében.
Felvonulásuk lesz júliusban
Indiana államban is - és ezt sem tiltják
be. Ettől függetlenül a mértékadó amerikai politikai és gazdasági,
szellemi közeg, legyen szó jobboldaliakról vagy baloldaliakról, mélyen és
meggyőződésesen harcol a Ku Klux Klan féle szervezetek és az általuk képviselt
ideák ellen. A jövő még kevésbé dolgozik a Ku Klux 
Klannak. Ebben az országban
egy sor államban a középamerikaiak hallatlan száma miatt már többségi
nyelvvé vált a spanyol, aztán a gazdaság kulcsszektoraiban meghatározó
szerepet játszanak ázsiaiak. S ami az eredeti Ku Klux Klan ellenséget, a sötétbőrű,
ahogy ők nevezik a "nigger" közösség alapvető szerepet játszik a
hadseregben, s nagyon erős a rendőrök körében, nem is beszélve arról,
hogy kormányzati pozíciókat is betöltenek. Ezek már nem visszafordítható
folyamatok. A Ku Klux Klan létezéshez való jogát igazi amerikai demokrata
nem kérdőjelezi meg, de abban hisz, hogy e szervezet ki fog halni - és lényegében
hal ki.
